Job 15

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.1Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg. 2

Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát

3Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: 4Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? ^a 5Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít. 6Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! ^b 7Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. ^c 8A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. 9Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? ^d 10Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? ^e 11Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? ^f 12Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. ^g 13Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled? 14Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? ^h 15Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? 16Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik? ⁱ 17Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében: 18Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! ^j 19Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; 20A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; 21A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. 22Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. ^k 23A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! ^l 24Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. ^m 25Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. 26Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. 27Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; 28Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. ⁿ 29Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; ^o 30És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak: ^p 31Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. 32Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el. 33Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. ^q 34Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik. 35Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. ^r